25.rész

Mindent beterített ez a csodálatós,bársonyós fehér lepel.A fák és a háztetők csillogtak akár a gyémánt egy amolyan díszes,gazdak kirakatban.Minden olyan tiszta volt és gyönyőrű...és...és...és pokoli hideg!Minden nap,minden nap kikelek a meleg takaró alól,minden átkozott nap rohanok a fürdőbe ahol a hideg vizet ki se nyitva lezuhanyzok,majd felöltözök legvastagabb ruháimba és egy hatalmas gombócként sapka és sál mögé rejtőzve,vacogva elvonulok a kínzókamrába ahol a matematika nevezetű dologgal nyomorítják meg az életem.Minden.Egyes.Nap.
De ma... ma minden olyan más volt.Az este furcsa álmot láttam.A nap eltűnt és minden elötétült,a világ jégbe borúlt,a növények nem hoztak több termést és az élőlények megmaradt tagjai lassan elpusztúltak.Az embereket és engem kivéve.Amilyen gyorsan jött a fagy olyan hamar váltotta fel a sivatagos forróság.Szinte minden víz elpárolgott a megváltó esső pedig nem jött el,én pedig láncraverve egy kiszáradt,éhező sorban menetelve lépkedtem lesoványodva,szinte meztelenül.Az egyetlen folyadék amit nyelhettem saját izzadságom és nyálam volt ami a testem alacsony víztartalma miatt szinte egyenlő volt a nullával.Nem tudom mennyi ideig vándoroltunk így lekötözve,megbekjózva,de hihetetlenül soknak tűnt.Mikor mindez elkezdődött még minden ismerősöm megvolt magam körül.Nathaniel,Amber,Castiel és anak furcsa barátja Lysander ahogy Peggy is,de szép lassan mind eltűntek,egyenként.Előszőr a fehér hajú fiúnak veszett nyoma,azután a vörös még inkább megtört lett,egyre jobban elhúzódott a többiektől,amjd ő is eltűnt.Utána Amber következett,majd Nathaniel és végül csak Peggy és én maradtunk a sivatagban,ketten,majd megérkezett a démonhorda ember szolgáikkal maguk mögött és minket is elkaptak,hiába bújkáltunk napokon át.Már nem volt se nappal,se éjszaka.Már nem volt szinte se föld,se ég.Csak a végtelen szenvedés.Jól emlékszem,könyörögtem Istennek,hogy hiába gyűlöl engem,Peggy lelkét mentse meg,ő egy ártatlan lány,nem tehet semmiről,de hiába tettem, Ő nem hallgatott meg és végül Peggy is eltűnt...
Ekkor riadtam fel.Szédültem,izzadt voltam és ziháltam.Hatalmas gombocot éreztem a torkomban,köhögni kezdem és felköhögtem egy hatalmas,véres cafatot.Szörnyen nézett ki,mintha lélegzett volna,rögvest kidobtam a hidegbe az ablakon át és közben megszédültem,lefejeltem a fakeretet,leestem az ágyról és hosszú perceken keresztűl eszméletlenül feküdtem a földön.
Lassan felnyitom szemeimet.Ködös,elmosódott alak lebeg előttem..Dög,te vagy az?
-...Ranmaru?
Halk suttogás,ki vagy te?Ismerős és kedves a hangod...
-...Te vagy az?-folytatja a halk,ijedt beszédet
-Igen...-motyogom-Peggy?
-Látsz?
-Nem igazán.De már tisztul...-lassan felemelkedek és ő rám rakja kezét...miért lett ilyen hatalmas a tenyere?-Peggy...van valami a kezeden?Olyan nagynak érzem...
-Ranmaru.Nem veszel észre valami furcsát?
-Mit né...-számhoz kapok,ne...neeem...-hozzd ide a tükröt az asztalról!
Peggy felpattan és már hozza is a tükröt amit arcom elé tol.Elöszőr csak egy nagy pacát látok,de szépen összeáll a kép...a tükörből egy vékony,kék szemű és fekete hajú fiú néz vissza rám aki körülbelül hat évesnek néz ki.
-Mi a...-suttogam arcom tapogatva-ez...én vagyok?
-Nagyon úgy tűnik...van valami tipped arról,hogy mi ez?
-Szerinted,ha tudnám aggódnék?-mordulok rá és felfújom arcom.-Ne légy buta.
-...Buta?
-...Baszus...-nyüsszenek fel-az elmém is visszafejlődött!
Hanyat vágom magam és összekuporodva sírni kezdek,ez annyira megalázó,hogy sírnom kell tőle...valaki...segítsen...
-Most mi lesz velem?-hüppögve Peggy puha ölébe bújok és átölelem,félek...fázok...-Szeress...kérlek...-szipogok halkan
Peggy átölel és meztelen,vékony hátam simogatja.Anya...segíts...kérlek...
-Így nem maradhatsz itt-sóhajt halkan,fejem mellkasába fúrom,olyan puha és meleg...-én pedig el fogok utazni egy kis időre...oda nem jöhetsz,de...-mosolyog rám-van egy hely ahova elvihetlek.
-Előre félek...-szippantok egy nagyot,hogy némi levegőt kaphassak.

24.rész

Szemtől szembe állok gyermekkorom egyik megkeserítőjével.Érzem a bennem fortyogó düh mennyire felszínre akar törni,de muszáj elhallgattatnom.Ha kitörnék és szabadjára engedném a bennem dúló,évek óta elnyomott gyűlöletet akkor bizonyára csak még nagyobb erőre kapna.Mit tegyek?Felkapok egy mellettem lévő vastagabb könyvet és felé dobom,de ő a közelébe érkező kötetet azonnal szénné égeti.Nagyot nyelek,fogalmam sincs mivel tudnék ellene harcolni.A nemrégiben napvilágre került információk felnyitották a szemem.Tudom miért voltam mindig is más mint a többi,hogy miért kaptam különleges bánásmódot,hogy miért volt velem apám oly szigorú és miért várta,hogy a szívem annyi sötétséggel teljen meg mint neki.Ezért adta azt a borzalmas feladatot hónapokkal ezelőtt a születésnapomon.Az lett volna a végső próba és ha még anyám éetébe is került.de örülök,hogy ide jutottam.Annyi mindent tanultam és olyan sok dolgot éltem át.Ezalatt a pár hónap alatt úgy érzem,hogy megnyugodtam és kicsit még pihentem is.Mióta itt vagyok...hálát adok anyámnak,hogy a sok szenvedés ellenére világra hozott engem és olyan szeretetben tőhettem fel ahogy egy ember teszi.Tekintetem Palmerre fut aki hirtelen még,ha csak aprót is,de megremegett.Hát persze!
Behunyom szemeim és halkan felsóhajtok.Nem vagyok többé egyedül...
-Te soha nem leszel boldog kis korcs!
A múlt kísértő,gonosz hangjai szólalnak fel a fejemben.Emlékképek amelyeket legszívesebben elfelejtenék.Palmer rám akarja erőltetni azokat az érzéseket és emlékeket amelyeket az Alvilágban tapasztaltam.Mögöttem Peggy hangja elcsuklik és egy tompa puffanást hallok,megfordulok.A lány a földön térdel,szemeiből könnyek áradnak akár a tenger.Igen,nem csak én látom ezeket a rémképeket,hanem ő is.
-Megint anyuci szoknyája mellé bújsz?Korcs!
-K-korcs...-suttogja Peggy,sóhajtok és mellé sétálok,leülök a kőre-korcs vagyok...
-Nem Peggy.-mondom halkan,megfogom az állát és magam felé fordítom az arcát-Ezek az én emlékeim.Nem a tieid...
-Mindenütt...
-Tudom.Ilyen a Pokol.Ahogy elhuny az ember olyan lesz a külseje ott is.Tudom,hogy elrettent.
-Mindenütt...vér...-szipog,hüvelyk ujjammal arcát simogatom és lágy csókot lehelek gyöngyöző homlokára
-Tudom.Peggy...hunyd le a szemed...
-De akkor jönnek és...
-Nem fognak elkapni.-mosolygok rá-Bízz bennem.
A lány bólint és lassan behunyja a szemeit,veszek egy mély levegőt és a bennem lakozó Szürkére gondolok.Arra az aranyos,kedves kis lényre aki segített nekem.A jobbik felemre.Legbelül...egy összetört gyermek vagyok,tudom.Gyenge és elesett.Megfogom Peggy kezét és elkezdem simogatni.
-Kérlek...segíts megerősödnöm.-suttogom halkan és felé hajolok
A fény eláraszt mindent és a nagy ragyogásban csak Palmer halálsikolyát hallom.

Lebegek.Törékeny testemet melegség simogatja.Lassan felnyitom tengerkék szemeim és a felettem elterülő égboltot nézem.A Nap belevilágít a szemembe,szinte megvakít.Kezemet magam elé kapom,hogy védjem látásom a hirtelen fénytől.Felülök és körbenézek.Egy réten fekszek.Rajtam csupán egy nadrág van.A messzi semmibe bámulok és a levegőbe szimatolok.Édes illatcsapja meg érzékeny orromat.Egy illat ami egyáltalán nem illik ide.Elindulok az irányába,érzem,hogy ezen a helyen az égvilágon semmi bántódásom nem eshet.
-Ranmaru...-hallok meg egy kedves,ismerős női hangot
-Ki az?-kopom irányába fejemet,de csak a nagy messzeséget pillantom meg
-Én Ranmarum.-kuncog-Én kis hercegem
Gügyögést hallok,megyek a hangok irányába.Nem tudom honnan oly ismerős,de érzem:amerre a hangvan,boldogságot lelek.Halvány alakot pillantok meg és elkezdek futni felé.A csecsemő nevetés tölti be a teret és halk dúdolás.Ez a dal...ezt ismerem valahonnan...Akár egy lassított felvétel úgy mozgok,úgy érzem az idő csak áll és egyedül én,az anyuka és a gyermek létezünk.
-Ranmaru...-suttog még mindig kedvesen és nyugodtan-szeretnél még egy dalt?
Nem tudom ki vagy...de kérlek...énekelj még...szeretnék még egy dalt...
És a hölgy újra dúdolni kezd.Behunyom szemeim és hagyom,hogy a lágy,csokoládé illatú szél lesöpörjön a lábamról.Hosszan elnyúlok a puha fűben mely kellemesen simogatja testem.A hölgy csak dúdol a gyermeknek én pedig boldog mosollyal az arcomon hallgatom.
-Te vagy a legnagyobb kincsem...
Puha érintés érzek az arcomon,jólesően felsóhajtok az érzésre és engedem,hogy magával ragadjon.Ez az illat,a tapintás,a hang és az érzések...mind olyan ismerősek...de honnan?

Álomtündér hinti álomporát széjjel.Csak a szépre gondolj s aludj jól az éjjel.Álomtündér csókja simogassa arcod.Tartson távol Tőled rossz kedvet, kudarcot.Egy kicsi őrangyal mindig ott lesz Veled.

Szemeim tágra nyílnak.Tudom ki ez.Felpattanok és a hang irányába rohanni kezdek.
-Anya!-kiabálom-Anya!
-Mosolyra cseréli forró könnyeidet...-suttog tovább és én arcomon érezni kezdem az ő szomorú könnyeit...anya...kérlek ne sírj...
Térde rogyok és lihegek a gügyögés kíváncsivá és szomorúvá válik.A szívem összeszorul...
-Jaj-sóhajt fel és halkan kuncog-ne ijedj meg picim.Anya itt van.Anya mindig itt lesz veled...Ranmaru...
-Ranmaru...-suttogom én is és érzem,hogy a könnyek már az én arcom is mossák,de ezek már az én könnyeim.-ezért ismertem ezt a nevet oly régről...igaz?
Nevetni kezdek.Keserűen és bűnbánóan.Bánom,hogy nem voltam ott anyámmal amikor szüksége volt rám.Bánom,hogy miattam keserült meg így az élete.Minden...minden az én hibám!Összerogyok és magzati pózban kuporgok saját könnyeim nyelve ökölbe szorított kézzel.Úgy érzem magam mint egy rühes állat amit kivetettek az otthonából és már egyedül kell élnie.A meleg,a rét eltűnik és fázni kezdek.Érzem,hogy a hideg átjárja gyönge testem,viszketek,mindenhol iszonyatosan viszetek és csurom víz vagyok.Majd' megfagyok,köhögök és prüszkölök.Felnyitom a szemeim és magam előtt csak a hideg betont látom azt is homályosan.Úgy érzem egyedül vagyok.Egymagam ebben a hatalmas világban,magányosan,szeretet nélkül...hangokat hallok,autók zúgása,emberek vidám beszélgetése.Próbálom felemelni erőtlen fejem,de nem bírom.Csak a homályos,távoli alakokat látom magam előtt.Legszívesebben rájuk kiáltanék:"Segítsetek!" de érzem,nem tudok.Mikor számat kinyitom csak egy gyönge nyögés fér ki.Megmozdítom lábaim,még tudok mozogni,de ahhoz túl gyenge vagyok,hogy elmenjek innen.Valaki...akárki...segítsetek rajtam...
Egy alak közeledik felém,kinyitom ismét a szám,hátha felismer.A kukák mögül,a szemét tetején magányosan és elhagyatva feküdve szeretet éhesen.Kérlek...bármit megadok,hogy észre vegyél és segíts...
Egy halk,keserű nyávogást erőltetek ki magamból.Az alak megtorpan és felém néz.Újra nyávogok,most már erőteljesebben.A férfi megindul felém,leguggol hozzám és hosszan nézni kezd.Felemelem fejem amennyire tudom,de az pár másodpercen belül ismét visszaesik.Az alak sóhajt és kezébe vesz.Vörös szemei szinte világítanak a sötétben...

-Ranmaru!
Lassan kinyitom szemeimet.Az arcomon nedves,hűvös dolgot érzek.A látásom lassan kitisztul és végre kivehetővé válik előttem Peggy aggódó arca.Könnyei patakzanak és hangosan szipog,szorosan magához ölel.A hirtelen szorítástól felnyikkanok,de még kissé gyönge karommal átölelem őt.Nem emlékszem sok dologra,minden olyan homályos...ott volt Palmer és megszállta Arthurt...
-Arthur?-köhögök
-Jól van.Alszik.Szerinted lesz maradandó károsodása?-elenged és mélyen a szemeimbe néz
-Nem tudom...-sóhajtok.
Újra átölel most már gyöngédebben én pedig magamba szívom kellemes,lányos illatát.
Azt hiszem csak most kezdődik el igazán minden...

23.rész

Elfekszek a kanapén,Arthur valami ostoba rajzfilmet néz a TV-ben,Peggy pedig a Sorsok könyvével kapcsolatosan keres információkat.
-Biztos nem tudnád elolvasni?-kérdezi immár harmadjára,sóhajtok.Miért ilyen értetlen?-Szavakat se?
-Olyan nyelven íródott amit démon nem tud megfejteni.Az egész könyvön varázslat ül.Az embereket nem érinti,de számukra ez csak egy ócska régiség amit nem lehet elolvasni.Hiába kutakodsz.
-És miért akarják annyira ezt a könyvet?Talán Lucifernek van vele valami terve?
-Ne légy ilyen megszállot.Lehet,hogy a nagyapám vezette a lázadást,de csak azért mert a fenti szabályok már elviselhetetlenek voltak.Az egész nem olyan bonyolult és vérengzős mint ahogyan terjesztik.Csupán annyi volt,hogy odafent olyan monoton és unalmas minden.Mindent szabályoznak és ezt nem bírta sok angyal,így Lucifer és Isten összeült,hogy megbeszéljék a dolgokat és az egyensúly fenntartása érdekében abban egyeztek meg,hogy a bűnös lelkeket a Pokol mélyén kínozzák,hátha jobb belátásra térnek.Ennyi.-ásítok egy hatalmasat
-És mik vannak leírva a sorsok könyvében?
-Minden fontosabb dolog.A lázadás,a megegyezés,esetleg a régiók urai is bele vannak vésve.Bizonyára a Cézár és az én születésem is.
-Az miért olyan fontos?
-Mert mi vagyunk a "tökéletes gonosz".Két vérengző fenevad közös gyermeke.
-De akkor miért van az,hogy ennyire különböztök?
-Ez egy kiváló kérdés...-emelem tekintetem a plafonra.Én miért nem vagyok olyan gonosz?
-Biztos,hogy anyád született vámpír?-suttogja
-Nem tudom...-felülök és Peggy-nincs fent tényleg fordítás?
-Nem tudom-sóhajt és megnyit egy oldalnak nevezett dolgot.Elkuncogom magam.-Most mi az?
-Érdekes szerkezet ez a számológép.
-...Az számítógép.A számológép az amit matekon használsz,tudod.
-Jó,jó-legyintek-ez milyen "oldal"?
-Egy könyvtáré.-nézelődik,kattintgat,majd izgatottan megharapja alsó ajkát-itt van egy másik változata...
-Az lehetetlen.-nézem-Csak egy létezik...
-Ez akkor lehet,hogy valamilyen fordítás...
-Mire várunk akkor?Menjünk!-kapom fel a kabátom,Peggy köhint-Most mi az?
Vékony ujjával a mesére bambuló Arthur-ra mutat akinek már szinte a nyála is kifolyik ezektől az idióta figuráktól.Sóhajtok és kinyomom a zajládát,ráadok a morgó srácra egy kabátot és kitessékelem az ajtón,elindulunk a könyvtár felé.

Nézelődök a hatalmas,dohos épület belsejében tátott szájjal akár egy gyerek...vagyis egy gyerek aki nem Arthur,mert ő ledobta magát egy székre morcosan.
-Soha nem láttam még ennyi könyvet...-motyogok-hihetetlen...
-Szeretheted a könyveket...-mosolyog Peggy
-A Pokolban nem igazán voltak gyerekek,vagy akik voltak valamiért soha nem kedveltek.Ellenben Cézárt igen...-vakarom a tarkóm-soha nem illettem oda...
Peggy leolvassa a könyv pontos helyét és a gyereket magunk mögött hagyva elindulunk az irányába.A könyvtár legvégében rá is akadunk egy poros,régi polc alján eldugva.Lassan lehajolok és óvatosan megfogom.Mikor felfogom,hogy nem égeti meg kezem semmi elemelem és kinyitom,győzedelmes mosollyal arcomon a lányra nézek.
-Ez már latin.Menni fog.-suttogok,mintha itt bári is meghallhatna és olvasni kezdem-Nézzük csak...ez itt a lázadás...a kiegyezés...
Lapozgatok,nézem mi van beleírva.Valójában semmi érdekes,csupa felesleges információ...átugrok pár lapon és meglátom a apám nevét hatalmas betűkkel kiemelkedve a szövegből.Lázas olvasásba kezdek és a hirtelen sokktól elejtem a könyvet ami hatalmas robajjal a földre érkezik.Összerogyok és kezemet fejemre szorítva bámulok a lapokra...ez...nem lehet igaz...
-Ranmaru...-érinti meg kedvesen vállam Peggy-mit találtál?
-Ez...ez nem lehet igaz...-suttogom halálraváltan
-M-micsoda?-hangja elcsuklik,keze lassan remegni kezd és vesz egy mély,fájdalmas levegőt-Mi történt?Mit ír?
Már épp nyitnám szólásra a számat mikor a könyvtárat egy hatalmas,eget rengető sikoly rázza meg és én felkapom rá a fejem.
-Ez Arthur!-pattan fel Peggy,felegyenesedek vele együtt és a levegőbe szimatolok
Szemeim elkerekednek és vörös szemeim izzani kezdenek,ez nem emberi aura.Elindulok a bűzlő,vérszomjas köd felé,mielőtt még Arthurt bántja.A tulvilági energiák szétáradnak a területen,a könyvek repkednek mindenütt,sorban zuhannak le a polcokról,székek és asztalok rebegnek a levegőben és egy papírokból álló tornádó közepén lebeg a fiatal fiú is.Szemei lilán izzanak,gonossággal telve,nyelve kinyújtva,vége ketté ágazik akár egy kígyóé,fejére hatalmas,fekete szarvak nőttek.Éles,hegyes fogakkal teli szája szélesen vigyorog.Nem emberi,sátáni vigyor és orrfacsaró bűz.Befogom az orrom és karomat a mögöttem regemgő Peggy elé emelem védelmezően.
-Oh,hát megér kezett a mi kis korcsunk.-röhög,vörös haja az ég felé meredezik akár szarvai-Rég nem láttalak Brutusz.Örvendek,ismét.
-Az érzés nem kölcsönös.-morgok vészjóslóan,foggalmam sincs mit keres itt és miért jött el erre a világra-Cézár küldött igaz?
-Jaj,dehogy.Csupán gondoltam,hogy meglátogatom régi jó barátomat.A Pokol Nyugati régiójának elkövetkező urát...vagy várj...az már nem leszel!-nevet hangosan az irritáló,végony hangján amit annyira gyűlölök-Milyen érzés tudni az igazságot Bruti?Vagy szólítsanak inkább Ranmarunak?Az új,halandó neveden?Jó érzés végre a fajtársaid között lenni?
-Hallgass!
-Már tudod az igazságot.Mindenki mindvégig tudta,csak apád megtiltotta,hogy elmondjuk.Még annak az ostoba,nyámnyila anyádnak is.
-Fogd be!
-Azt a rossz ribancot csak úgy elcsábította,nem?Oh,nem...tényleg nem...
-Mondtam,hogy hallgass!-megindulok felé,az aura égeti a bőröm és jópár könyv landol a mellkasomnak.Ő csak röhög tovább.
-Milyen érzés tudni?Tudni,hogy anyádat megerőszakolták mikor még tizennégy éves volt?
-Azt mondtam hallgass!-üvöltök teli torokból és nekiugrok a szélviharnak ami ellök magától és visszahullok a földre halkan nyikkanva
-Oh,sajnálom...fájt?Mondjuk,ha rám támadnál csupán ennek a kölyöknek a teste sérülne.-nevet,majd arckifejezése megváltozik,lila szemei más színre váltanak és bőre is egy emberibb árnyalatot nyer-Ranmaru...-szólongat Arthur vékony,sírós hangja,felemelem a fejem és látom a szemeiben csillogó kétségbe esést-segíts...fáj...-nyöszög,majd a gyermeki arc újra eltorzúl és ismét gusztustalan röhögésbe kezd.
Lefagyva fekszek a földön.Ez nem jó,nem támadhatok rá.Lehet,hogy benne egy vérszomja démon lakozik,de ő attól még ugyanaz az idegesítő kis kölyök akire vigyéázni szoktam.Egy gyerek,egy gyermeki élet aminek nem árthatok.
-Csak nincs baj?-kérdezi halkan-Kis korcs...

Kezeim védekezőn arcom elé kapom.Hárman is rugdalják földre került,vékony testem.Szám és fejem már véres,szemeimben könnyek csillognak.Tudom,hogy kik azok a fiúk akik éppen eltaposnak,akár egy férget.Az öcsém Cézár és két legjobb barátja Kandid a lélekgyűjtők egyik leszármazotja és Palmer a fájdalomfalók családjának egy tagja.Vért köhögök ki,ahogyan a nyelvemre harapok az ütközések hatására.Nem értem...miért vet meg mindenki?Miért én vagyok csak a korcs?Cézár az öcsém,ő is az...de akkor miért csak én szívok?
-Cézár!-hallatszik hátulsól anyám hangos és ijedt kiáltása,hatalmas szoknyájába kapaszkodva rohan oda hozzánk és félre löki a fiúkat,megragadja vékony,csontos karom és felhúz.Védelmezőn magához szorít én pedig belenyomom arcomat hűs és nyugtató keblei közé,magamba szívom az illatát és hagyom,hogy hevesen zakatoló szívem lassan lenyugodjon.Ma se fogok aludni...-Nyugodj meg kicsim..-simogatja vékony hátam amin tisztán érezni gerinc oszlopom és bordáim.Hallom ahogy azok hárman elfutnak gonoszan és lenézően kacagva,egymást lökdösve puszta csínyből.-itt van anya.-lágy csókot nyom fejemre,majd furcsa meleg és nedves dolgot érzek hajamban,felszegem apró állam és kíváncsi tekintettel nézek anyám szemeibe.
-Anya...-suttogok-miért sírsz?
-Semmiség édesem..-mosolyodik el,de látom,hogy ez a mosoly teli van fájdalommal-csak elgondolkoztam.
-Ugyan min?
Kedvesen megsimogatja az arcom és lassan rázza a fejét.Lesütöm szemeimet,mert mélyen magamban érzem,hogy mi szomorúságának az oka.
Én...

Szemeim felpattanak és körbenézek.Nem tudom meddig nem voltam magamnál,de nem lehetett több pár percig.Arthur teste már teljesen eldeformálódott.Vörös haja elsötétült,befeketedett,sápadt bőre most már hófehér és az erek testében méregzöldé váltak és kidagadnak akár a kígyók.Már majdnem átvette az irányítást efölőtt a gyermeki test felett.Persze,nem véletlenül választotta ezt.
-Gyáva féreg!-üvöltök rá torkom szakadtából-Csak egy gyerekre tellik neked?Palmer!Légy férfi és állj ki ellenem!
A világító,szikrázó szemek elkerekedneé és eddig vigyorgó szája dühös fintorba rándul.Pesze,hogy tudom a gyenge pontját.Ennyi év alatt sikerült kitanulnom.
-Na mi az?-nevetek-Csak nem félsz?Félsz,hogy ez a korcs képes legyőzni?-kitárom karjaimat és intek neki,hogy jöjjön csak.Fejem felszegem és magabiztos mosollyal az arcomon ingerlem.-Csak az öcsém és Knadid társaságában volt nagy a szád?
-Engem csak ne kicsinyíts le!-morog-Természetes,hogy ki merek állni ellened egyedül is!
Összehúzom tekintetem és hajamba túrok,unottan megvonom a vállam és várok.Palmer kiszakad Arthur testéből és immár teljes alakjában áll előttem.Fekete haja az ég felé mered mint akivel a villám játszott,szarvai felszegve díszelegnek feje búbján és lila szemei gyűlölettel telve szikráznak.Bőre méregzöld,nyelve pedig kilóg hegyes fogakkal teli szájából egészem a nyakáig.Egy kevéssel alacsonyabb nálam,viszont idősebb is három évvel,de amilyen hatalmas az egója és a szája olyan könnyű csapdába csalni is.Veszek egy mély levegőt és behunyom a szemeim.Hallom ahogy dühös léptekkel megindul felém,lépései nyomán a márványpadló felreped.Arthur eszméletlenül fekszik a padlón,de ő és Peggy egészen addig biztonságban vannak amíg nem jövök rá hogyan győzhetném le.Viszont ennek gyorsnak kellene lennie.

22.rész-Halloween

-Szóval...sorsok könyve?-ismétli meg szavaim Peggy
-Igen.A múlt nagy történeteit írja le.
-Mint Napóleon?
Sóhajtok.Miért van az,hogy minden halandó rögtön a saját történelmére gondol?
-Nem.Mint mondjuk az angyalok lázadása és bukása.Lucifer,s a többi.
-Oh,értem...de várj...te akkor ismered Lucifert?
-Igen.Ő a nagyapám.
-Tessék?-pislog elhűlve
-Nem úgy kell elképzelned ezt az egészed ahogy az emberek leírták."Egykoriban a legszebb anngyal,már a legrútabb ördög" én sem vagyok ronda.Legalábbis szerintem.
-Jó...de akkor a démonok ugyanúgy néznek ki mint az emberek?Nincsen patájuk vagy valami?
-A hajunk általában fekete.Persze vannak szőkék és vörösek is,de leginkább fekete,esetleg barna.A szemünk általában vörös vagy fekete,néhánynak kék.Ez elhelyezkedéstől is függ.
-Elhelyezkedés?
-A Pokol régiókra van osztva.Én a Nyugatiba tartozok.Hozzánk az öngyilkosok,az erőszakolók és azok a gyilkosok kerülnek akik előre megfontolásból öltek.Keleten vannak a molesztálók és a pedofilok meg azok akik embereket írányítottak a halálba a saját érdekükben,Északon pedig a káros szenvedélyben elhunytak,tömeg- és sorozatgyilkosok tanyáznak.
-És Délen?
-A déli rész Lucifer birodalma.Odakerülnek azok a katonák akik a háborúkban harcoltak és a vérontást nem sikerült megbánniuk.Onnan nyílik a tisztítótűz,hogy gyónjanak.
-Várj...akkor minden halott léleknek jár a tisztulás?
-Csak akik ténylegesen megbánták bűnüket.Abból pedig kevés van.Persze térnek át a "fénybe" jó számmal,de ebben a világban már rengeteg kárhozott tér örök nyugtalanságra.Ez a hely-tekintek körbe-egy kudarc.Romlott és szinte bűzlik.Az emberek félnek a gonosztól,de nem veszik észre,hogy az a vasvillás,szarvas szörnyeteg nem csak mi vagyunk,hanem sokan közülletek.Nem azt mondom,hogy mindenki ártatlan aki démon.Gyűlölöm a saját fivérem.Az a gonoszság,romlottság amit ő testesít meg rosszabb amit ti Lucifernek gondoltok.
És tudod mi a legrosszabb az egészben?Nekem kell megállítanom.-sóhajtok-Különben felborul a rend és örök kárhozatra lesz ítélve mind a három világ.Tekintetem Peggyre fut aki kezeit pulóvere zsebébe sülyesztve lépdel mellettem.Körbenézek.
-Egyébként...-mondom halkan-mik ezek a faragott tökök mindenhol?-mutatok a furcsa "szobrokra".Peggy elneveti magát.
-Démon vagy és nem is tudod?-kuncog-Halloween van!-tárja ki szélesre kezeit-Az év egyik legnagyobb ünnepe!
-Mi olyan jó benne?
-Hogy mi?Minden!A gyerekek cukrot mennek kéregetni mi meg bulizni megyünk!Pont ma este...
-Ranmaru!-pattan fel a hátamra Jasmin-Szóval te is erre laksz?De jó!Ma este van a Halloweeni bál a suliban,tegnap elfelejtettem kérdezni,hogy jössz-e.Nos,jössz?
-Nos,én nem igazán...
-Persze,hogy jön.-mosolyog kedvesen Peggy és vicceskedően oldalba bök könyökével-Pont most dumáltuk meg,hogy együtt megyünk el megvenni a ruháját rá suli után.Jössz te is?
-Még szép.-kuncog-Még nekem sincs meg.
-Hallottam,hogy a te bátyád is a suliba jár,ő hol van?
-Ő most nem jön be,de a buliba biztosan betér.Szerintem ördögnek fog öltözni.Te mi leszel Ranmaru?
-Nem igazán tudom...
-Jaj,ne stresszelj.-száll le a hátamról-Majd ott összehozzuk a boltba,de most igyekezzünk nehogy elkéssünk!

Ámulva nézelődök,hogy lehet egy ruhabolt ilyen hatalmas?Peggy és Jasmin csak tol előre a sorok között miközben azon beszélnek,hogy mi állna jól nekem.Remek.Mi ez,valami idióta öltöztetős babának nézek?
-Legyen démon.-kuncog Jasmin.Késő,már évek óta az vagyok.-Adunk rá szárnyakat és szarvakat.
-Szerintem a vérfarkas is jól állna neki.
-Szerintem meg felveszek egy pulcsit és egy gatyát,aztán tökéletes.-teszem hozzá unottan-Miért kell ezt ilyen nagy dobra verni?
-Mert Halloween van!-mordulnak fel egyszerre.Jasmine elkezdi levenni rólam a pulcsim.-Na,le a felsőkkel.Bele tudnánk tenni a félmeztelenkedést?
-Mi vagyok én?Valami Chip and Dale táncos?
-Csak csináld!-utasít Peggy is és szintén elkezdi levenni rólam a pólóm,halkan sóhajtok
-Jó,jó,menjetek odébb!-kicsit eltávolofok tőlük feltett kezekkel és mikor már csak kipirult érdeklődő arccal,mindenféle cselekvés nélkül néznek leveszem a pólóm,hogy megláthassák sápadt,csupasz felső testemet.-Na?
-Gyors kérdés...-suttog Jasmine-mennyi idő alatt gyúródtál így ki?
-Mit csináltál abban az időszakban amikor nem voltál suliban?
-Miért kérdezed?-vonom meg a vállam és visszaveszem a felsőm-Mik ezek a vörös fejek?
Mind a ketten szinte egyszerre kezdik el vészesen rázni a fejüket.Ez már kezd kissé kísérteties lenni.Nem értem...
-Jó.-csapja össze kezeit Peggy-Akkor félmeztelen ruha kell...
-Ejnye.-nevetek halkan-Nem néztem volna ki belőleteket eféle perverziókat.Mért nem szoltok az elnöknek vagy annak a vörös idiótának,hogy vetlőzzenek és hagytok engem békén ilyenekkel?Meg amúgyis,biztos lesz olyan srác aki félpucéran fog táncikálni,hogy felszedhessen valakit.-leveszek a polcról egy gázmaszkot és a plafonra emelem tekintetem-Támadt egy ötletem.
Peggy és Jasmine egymásra néz pislogva,pirultan és megvonják vállukat.

Belépek a fiú wc-be,táskám ledobom és előveszem belőle a ruhákat és kellékeket.Úgy döntöttem,hogy a lányok kedvére teszek.Alsóra vetkőzök és felhúzom zöld nadrágom.Természetesen nekik nem mondtam el,hogy mit találtam ki,szeretem húzni az idegeiket.Olyan vicces.A tükörhöz lépek és hajamat egyik szemem elé igazítom és a végét befestem lemosható kék festékkel.Arcomat fekete bőr maszkkal takrom el amin egy koponya állkapcsa látható,kis vörös festéket csepegtetek kezemre és összepiszlolom vele a maszkot és arcom egy részét,mellkasom is bekenem foltokban a maradékot pedig elkenem kézfejeimen és az alkaromon,az egyik konyhámból elhozott vadászkést a zsebembe sülyesztem és felveszek egy fekete,leszaggatott ujjú inget,majd megnézem magam a tükörben.Nos igen,az öszlátvány egészen jó lett.A levetett holmimat begyömöszölöm a zsákba,majd a szekrényembe és a pice felé veszem az irányt.
A hangos dübörgő zene már a folyosón is észlelhető,eleresztek egy halk sóhajt.Nem tudom mi vár rám,foggalmam sincs mi is valójában ez a halloween és mi értelme,de annyi biztos:rossz előérzetem van.Lesétálok a lépcsőn és az elém tárulkozó tömeget bámulom.Jó,én mentem.Benéztem,láttam,szagoltam-az izzadság és a dezodor tenger imádnivaló aromáját-hallottam-a rohadt hangos,örjöngő zenét-és éreztem is-főleg a remegő padlót,mert ez a macskazene annyira hangos.Köszönöm elég volt.Már éppen fordulnék meg mikor egy puha kezet érzek meg meztelen vállamon.
-Ranmaru?-kérdezi Peggy hangosan,sóhajtok.Úgy tűnik már nincs menekvés.Megfordulok az irányába és meglepődve konstálom,hogy nincs rajta jelmez.
-Menj a francba-morgok-be se öltöztél.Bezzeg engem köteleztek rá.
-Még szép.Egyébként most megyek a ruhámért.Elkísérsz?
-El?Innen?Örömmel.-indulok meg kifelé és lehúzom szám elől a maszkot-Ezek nem fürdenek?-morgok
-Igen,tényleg nagyon izzadság szag van.De annyira érzékeny az orrod,hogy még maszkon keresztül is érzed?
-Igen.A suli folyosóján általában majd' megfulladok.Annyi pacsuli parfümöt használnak ezek,hogy szerintem három parfümbolt nem férne ki belőle.
Halkan kuncogni kezd,én is elmosolyodok és megsimogatom a fejét.
-Hogy-hogy a végén tényleg félmeztelen lettél?
-Annyira akartátok.Gondoltam ennyit engedhetek.
-Jasmin-ért tetted...vagy miattam?-suttog,pislogok.Ez hogy jön ide?
-Miért kérded?
-Mindegy.-mosolyodik el és rám néz-Nem fontos.
-És...te minek öltözöl?
-Újságírónak.-nevet-Meglepő,mi?
-Igen,most aztán kiszúrtál velem.Ezt nem gondoltam volna.-mosolygok-És hogyan döntöttél eme csodás ötlet mellett.
-Gondoltam az leszek ami lenni akarok.
Bólintok.Igen,ebbenvan valami.Hirtelen Jasmin hangjára leszünk figyelmesek aki hatalmas ugrásokkal közeledik felénk a nevemet kiabálva,nevet.
Jasmine a nyakamba ugrik-úgy tűnik bevett szokása-és szorosan magához ölel.

-Baromi jól nézel ki-kacsint rám kacéran,kuncogva.

-Te is nagyon jól nézel ki.-mosolygok.

Nem hazudok.Szűk,mély dekoltázsos fekete fűző láncokkal az oldalán,egy feszülős bőrszoknya és furcsa,lyukacsos harisnya ami formás combjaira tapad.Érzem ahogy arcomba tódul a vér és sápadt bőröm most már kezd egy paradicsomhoz hasonlítani.Valahogy nem tudom levenni a szemem róla...miért?

Peggy köhint és gyorsan megrázom a fejem akár egy őrült és ránézek.

-Figyeljetek csak-mosolyog-menjetek és lazuljatok egyet én pedig átöltözök.Mit szóltok?

Csak egy néma bólintás tellik ki tőlem,Jasmine elkapja a csuklóm és integetve lila hajú barátnőjének elindul velem,de valahogy valami más...de mi?

Mire feleszmélek már megint csak a dübörgést,a hangos zenét és az izzadság szagot érzem.A lány nem várakozik és rögtön berángat a tömeg közepébe,így gyorsan felhelyezem maszkom,hogy a bűzt némileg megszűrje.Jasmine a ritmusra elkezdi ütemesen rázni magát egy hastáncosnő tehetségével élve én pedig csak ámulva,a maszk alatt mosolyogva nézem.Próbálom felvenni én is és akár egy újszülött,bukdácsoló őzike kezdek el mozogni vele.A fények villódznak és ez valamennyire megvadít.Nem úgy mint mikor Castielre támadtam,ez is egyfajta bűnös,szinte részeg vadság,de mégis más.Fülledt és forró.Érzem,ahogy pezseg a vérem és szinte már felforr.Testem ami eddig szinte fázott felhevűl és érzem,hogy már majdnem izzik.A fülledt,forró légkör szinte összenyom és nem hagy nyugodni.Érzem,hogy élek.
-Tényleg nagyon jól nézel ki.-kiabálja Jasmine,szerencsére azért tisztán hallom érzékeny füleim miatt
-Lehet.-nevetek-De táncolni nem tudok.Bocs.
-Ugyan!Én se.
Egyre közelebb kerülünk egymáshoz.Néha gyors mozdulattal végig simít csupasz mellkasomon halkan kuncogva.Szemében fel-fel villan valami csábító,huncut fény ami úgy érzem valahogy beindít.Egy zombi srác furcsa,gőzölgő poharakat szállít körbe és Jasmine rögtön le is kap kettőt és az egyiket felém nyújta.
-Tessék.-mosolyog és kacsint-Nem tudom mi ez,de jól néz ki,nem?
-Lehet.-elveszem és közelebb hajolok a papírhoz.Az alkohol keserű gőze rögtön megcsap,mintha egy kocsma mellett sétálnék el.-Mit nyomtak ebbe?
-Jaj,ne csináld már.Nem mersz inni,csak,mert van benne egy kis pia?Zombi vagy vagy nyuszi.
-Hé.Én írtom őket.Jó?-nevetek,elhúzom a maszkot és belekortyolok az italba.Az ízek keveréke egyszerre elkápráztat,de meg is rémít.Egyszerre finom,de majd' szétmarja a torkom.Elkezdek köhögni és prüszkölni akár egy gyerek táncpartnerem pedig megint elneveti magát.
-Mi az?Nem bírod a piát?Tényleg nyuszi vagy.Már csak a tojások kellenének.
-Hú,de csípős lett valakinek a nyelve.-emelem magasba a szemöldököm gonosz mosollyal arcomon és egyben le is húzom a pohár tartalmát.-Hé!-kiáltok a fiú után-Még egyet ide.
A gyerek átharcolja magát a tömegen és kezembe nyom még egy poharat én pedig azt is lehúzom.Megrázom a fejem és kilehelem a füstöt.
-Kösz.-biccentek felé.Egymásba teszem a poharakat és egy laza dobással a kukába küldöm.Felszabadultan kezdek táncolni,egyik kezemet Jasmine derekára csúsztatom.-Táncolunk?
Átkulcsolja a nyakam és mellét mellkasomnak nyomja,fejét pedig vállamra hajtja.Másik kezem is felhelyezem és elindul egy lassú,de szerencsére nem nyálas szám.Egymásba ölelkezve lépkedünk akárcsak más párok.Haját szimatolom.Eper és némi mangó illata van,biztos gyümölcsös sampona van.Halkan szuszog a nyakamba és a meleg levegőtől kiráz a hideg.Testem kellemes bizsergés fogja el,állam fejének döntöm és szemeim lassan lehunyom.A zene egyszeribe lehalkul,már egyedül Jasmine közelségét érzem és azt a finom,édes illatát...
-Veszed le a mocskos mancsod a húgomról!-csendül fel egy rendkívűl ismerős és ellenszenves hang.
Szétválunk az ölelésből és minden szempár meglepetten a fújtató vörösre terelődik...azt ne mondjátok,hogy...
Castiel elrántja tőlem a lányt és maga mögé taszítja,fenyegető lépéseket tesz felém.Fején hatalmas szarvak,kezében pedig vasvillát tart.Itt mindenki ilyennek látja az ördögöket?Szaba kezével elkapja az ingem és magához ránt.Szemei megint szikrákat hánynak,mint akkor.
-Mégis mi bajod?-kérdezem.Már nem kell hangoskodnom,ugyanis még a zenét is lekapcsolták.
-Ne taperold a húgom te perverz állat!
-Úgy mondod,mintha te jobb lennél.
-Ne beszélj félre!-eltaszít magától-Még egyszer meg ne lássalak a közelében!
Elindul kifelé,csulón ragadja Jasmine-t és elkezdi kifelé rángatni.A szorítástól a lány felszisszen és könnyes szemekkel kezd el könyörögni bátyjának.
-Most miért nem jössz nekem?-szólok utána.Megtorpan és lassan felém fordúl.Elkaptam.-Félsz,hogy ismét én győzök?
Megindulunk egymás felé,fenyegető tekintete szinte átszór,de én csak elengedek egy halk sóhajt.Ismét a régi nóta.Most egymásnak megyünk,megsebzem,nem jön be napokig és ismételten én leszek a rossz.
De hagynám én a démoni oldalamat szabadon tevékenykedni?
Nem.Nem tehetem.Annyi mindenen mentem már át.Az a sok lelki megterhelés,ami az elmém legmélyén várt rám.A folyamatopsan visszaköszönő rémálmok és a mardosó bűntudat.Megakarom őket szűntetni.Normális akarok lenni,legalábbis amennyire csak tudok.Élni és boldognak lenni.Letaszítani Cézárt a trónjáról és átvenni jogos helyemet mint a Pokol nyugati régiójának hatlmas erejű ura.Egy olyan démon lenni aki igazságos.Lehet nem a Pokolban van a helyem.Lehet nem illek be se oda,se ide.Sehova se.De egy valami biztos:nem fogok emiatt is nyugtalanul aludni.Megállok Castiel előtt aki a magasba lendíti az öklét.Igen,amit most kapok azt már régóta megérdemlem.
Az erős,csontos kéz arcomban landol.A hirtelen jött csapás és az alkohol miatt megingok és elesek.Ködös,megfáradt keintettel nézek fel rá.Valami nem stimmel.Az aurája sokkal másabb mint eddig.Olyan akár a zsakmány ami érzi a vad jelenlétét a közelben,de nem bír menekülni.Felállok és leporolom magam.Az ütés nyoma kicsit zsibbad,de nem fáj.Nem tudom,hogy ez azért van,mert ittam,vagy mert démoni sarj vagyok.Megemelem hatalmas kezem és felé nyúlok.A körülöttünk lévő emberekben megfagy a vér,Jasmine ijedten nézi a dolgokat,kezét szája előtt tartva.Lassan ráeresztem hűvös tenyerem széles vállára és hagyom,hogy az emlékei átáramoljanak belém.
Sajnos az edzés alatt nem sikerült mesterévé válnom ennek a technikának,de arra éppen jó vagyok,hogy fontosabb foszlányokat észre vegyek.
A világ elcsendesedik és elsötétül.Lebegek a sötétségben,gyermeki alakomban.Rajtam egy szakadt felső és nadrág.Halk sírást hallok a távolból.Megindulok a hang irányába.Egy fehér pulcsis,barna nadrágos fekete hajú kis giú sírdogál egyedül,haloványan a sötétben.
-Castiel.-súgom halkan és az említett rám néz-Mi történt veled?
-Hagyj...-motyogja szipogva
-Csak mond el.
-Én...az én...-keservesebben kezd el sírni,leülök mellé-az én hibám!
-Ugyan mi?
-Anyáék...rám bízták...
Behunyom szemeim,hogy átadhassam lelkem az emlékeinek.Castiel és Jasmine-t látom,ahogyan játszanak.A fiú bemegy a konyhába,hogy hozzon két kekszet.Autóduda hangja és a hírtelen fékezés nyikorgása a forró betonon,egy hangos sikoly...
Leveszem a kezem a lefagyott fiú válláról és ránézek tengerkék szemeimmel,majd sóhajtva elsétálok mellette.Azt hiszem már kezdem érteni a dolgokat...

21.rész

Mikor az ember sokat vár valaki másra akkor előszőr az merül fel benne,hogy a szermély gyakran késik a találkákról,esetleg közbejött valami.
Amikor már eltelik egy-két óra akkor elgondolkozik azon,hogy a személlyel történt valami vagy szimplán csak átverte.
És a legszebb mindig az,ha nincs semmilyen elérhetőséged ahhoz,hogy megkérdezd azt a bizonyos valakit mégis merre járhat?
Igen,ez mind szép dolog,pláne,ha a találkahely egy park ahhol nincsen semmiféle zug,ahol fel lehetne melegedni és mi még jobb?Ha az aki vár kint a hideg őszi szélben egy olyan valaki aki történetesen a Pokolból érkezett fel a Földre és már akkor pulóvert vesz fel amikor 25-26 °C van.
Hatalmasat tüsszentek és szipogok,azt hiszem ezt hívják náthának...Jasmin azt mondta,hogy még hazarohan pár dolgot elintézni és felkészűlni,de délután hét órára biztosan elkészűl és találkozzunk a közeli parkba,majd onnan átmegyünk a kávézóba.Nos igen,a démon fia ilyenkor fél tíz fele már igencsak átfagy a sötétben,egyedül egyetlen bőrdzsekiben.Veszek egy mély levegőt és már indulnék el mikor a távolból női hangot hallok meg.
-Ranmaru!-Jasmin rám veti magát akár a vad a prédájára és szorosan megölel-Ne haragudj a késésért!Kis nézet eltérésem volt a bátyámmal aki aztán a szobámba zárt.-nevet fel én pedig csak pislogok,tessék,kifogtam egy mazochistát...
-Semmi baj.-mosolyodok el-Akkor mehetünk?
-Persze,huh,biztos átfagytál...majd valami meleg italra meghívlak.
Tekintetemet az égboltra emelem.Mit is írt a könyv a randevúkról?
"Úgy illendő,ha a fiú fizet."
-Nem kell.-nézek rá mosolyogva-Én fizetek mindent.
-Hát jó,ha szeretnéd...-mosolyog kacéran,könnyen belementél csak,hogy tudd.
Elindundulunk a kávézó felé,a szó rögvest olyan témákra terelődik persze amihez én nem értek.Jelen pillanatban a bándákra.
-Szóval tényleg nem ismered őket?-pislog rám-Pedig nagyon jók...sőt az énekes úgy hallom,hogy a városba jön,olyan jó lenne!Megrohamozhatnám autogramokért.-tekintetem a melletünk elhaladó kocsikra szegeződik-Hé,mit nézel annyira?
Rámutatok egy ezüstös járgányra ami szinte világít a lámpa fényében.Rámutatok.
-Ilyenek darabjaiért?Mire kell az neked?-kérdezem kiváncsian,mire ő csak pislog,majd hangosan elneveti magát
-Jaj,de édes vagy!-törölgeti a kacagásban kibuggyant könnyeit zihálva-Neked aztán jó a humorod.
Halkan nevetek,bár kissé erőltetetten,de ez neki nem tűnik fel,remélem...jobb,ha nem tud semmit.Neki jobb.Lassan odaérünk a kávézóba és beállunk a sorba,mit ne mondjak az árlistát nézve kissé meghökkenek?Ennyibe kerül itt egy egyszerű ital?Elhiszem,hogy ezt a szép fényáradatot is ki kell fizetni valamiből ahogyan az újabb rikitó színű festéket is a falakra,de nem túlzás ez egy kicsit?Netán aranyat reszelnek itt a kávékba?Bon appétit.Mikor sorra kerülünk Jasmine kér egy olcsónak nem mondható shake-t én pedig egy olcsóbb cappuchinot karamellával.Elhiszem,hogy "egyszer élünk" de nekem a tetőt is ki kell fizetnem a fejem felett.Leülünk egy asztalhoz és elvesszük a magunk italát.
-Nos...és milyen harcművészetet is tanulsz?Miért tartott ennyi ideig az edzés?-kérdezi érdeklődve,csillogó tekintettel,miközben beleszűrcsöl epres italába.Hogy tudsz ilyen hidegben fagylaltból mixelt löttyöt inni?
-Oh,hát...-mosolyodok el,most megástam a saját sírom-valójában neve nincsen.Ezt a fajta harcművészeti tudományt csak egy család ismeri,ők fejlesztették ki,valójában nem is nagyon beszélhetek róla...-mert nem hinnéd el.
-Értem.-szómorúan sóhajt-Pedig olyan érdekesen hangzik...
-Nos,a fő célja az,hogy ne csak fizikailag erősítsen meg,hanem szellemeleg és lelkileg is.Ép testben ép lélek.
-Jól hangzik.Szícesen látnám az egyik edzésed.Nem szoktál versenyezni?
-Ennek a lényege nem a dicsőség vagy a versenyzés-hanem a túlélés-csupán az,hogy fejleszd magad.
-Édekes...-iszogatja tovább az italát.Huuuh,ezt megúsztam...-és milyen bandákat szeretsz?
-Bandák?
-Együttes.-összehúzza szemeit-Ennyire ne humorizálj.

Elnevetem magam idegességemben így eléggé hülyén jön ki az egész...csak észre ne vedd,hogy kínomban nevetek.Fogalmam se colt hirtelen milyen fiatal halandókhoz illő dolgokra gondoltál.Hirtelen az utcán csatózó tinikre gondolok akik néha egymás vérét veszik és az ott elhunytak meg a gyilkosaik is mind hozzánk kerülnek.Régi szép emlékek...gyorsan megrázom a fejem.

-Ne haragudj.-villantok felé egy kedves mosolyt aminek láttán halványan elpirul.Tényleg ilyen egyszerű beférkőzni egy lány lelkébe?-Hirtelen megkavaródtam és más jutott eszembe.Tudod ahonnan én jövök ott a banda egy más fogalom.

-Miért honnan jössz?-oh,ha te azt tudnád...-Vagyis azt tudom,hogy a neved alapján Japán vagy amit a hajad miatt el is hiszek.Mond,színes kontaklencséd van?

-Nem,ilyen a szemem eredetileg is-nevetek-te vagy az első aki kiemelte mióta itt vagyok.

-Oh,bocsánat...nem tudtam,hogy zavar...

-Nem zavar.

-Akkor jó...-mosolyodik el,meg kell hagyni aranyos arca van-nem is kell nekem nagyon tetszenek.Olyan mint a nyusziké.És a fekete hajad miatt olyan...földöntúli látvány...mintha nem is ember lennél esteleg egy...egy vámpír!-nevet fel hangosan én meg idegesen,kissé ledermedve nevetek vele-Vagy egy démon.-kacsint,kérlek...hagyd abba,ne buktass le...-De persze ilyenek nem léteznek,igaz?

-Persze...butaság...-mosolygok,miért lett hirtelen ilyen melegem?-méghogy vámpírok és démonok.Mint egy mesekönyv.

-Bizony-nevet-de a bandákra visszatérve...mi a kedvenced?

Gratulálok barátom...jó nagy lótrágyába keveredtél...egy hadseregnyibe...gyorsan kutakodok emlékeim között,hogy hátha valamelyik vétkező adatai között találok egy megfelelőt...

-Öm...azt hiszem...Three Days Grace...-nyögöm ki nagynehezen,még egy zenét se hallgattam eddig nagyon,maximum bevásárlóközpontokban,de azok általában olyan nyálas,szinte már ömlengős zenék voltak vagy csak teljesen értelmetlenek...remélem amit én mondtam az nem ilyen...

-Húúúúh...-pislog-azért a bátyám is oda van.Ki is akadt amikor az énekes szólókarierbe kezdett és pop-ot énekel...

-Igen...tényleg meghökkentő...-főleg az,hogy rohadtul nem tudom mégis mi a kínról beszélsz,de legyen,ha a bátyád szereti biztos jó...

-És mi a kedvenc számod tőlük?-na menj a fenébe!

-Öm...hát olyan jó mind...nem tudok választani...-kérlek...könyörgök kérdezz másról!

-A bátyám is ezt mondja mindig.-mosolyog-Szerintem kijönnétek.Hé,mi lenne,ha bemutatnám?Mondjuk honap?

-Persze,az remek lenne.-mosolygok

-Hmmm...-néz meredten rám-hmmmmm...

-Mi az?

-Tényleg baromi cuki lennél nyuszifülekkel.-neveti el magát hangosan én pedig elmosolyodok és vicceskedve kezeimet fejem tetejére illesztem,egyik kézfejem behajlítom másikon pedig kifeszítem hosszú ujjaim

-Nyussz-kacsintok és nézem ahogy egyre pirosodó arccal nevet.Vonásaim ellágyulnak és mosolyom szélesebb,kedvesebb lesz.Milyen életvidámn lány,biztos jófej a bátyja...

Még egy óra beszélgetés és nevetés után elbúcsúztunk egymástól,persze egy ideig elkísértem,nem szerettem volna,ha esetleg baja esne ilyenkor.Miután hazaértem ledőltem az ágyamra.

Hatalmasat ásítok és kitakarózok,felkelek és levetem fehét atlétám és hosszú szárú nadrágom majd Ádám kosztűmben elmegyek a fürdőbe,hogy teljesítsem a kis csempézett szobához kötött reggeli rutinomat.

Miután végeztem gyorsan megnézem az időt,gyorsan felkapom a Johnny által ajánlott kék melegítőnadrágot és egy fekete pólót,majd elindulok futni.Muszáj jó erőben tartanom magam és mindan reggel edzeni egy keveset.Hol futni megyek,hol pedig felülésekez és fekvőtámaszozok.A rohangálás végeztével megyek és veszek egy frissitő zuhanyt,bekapok valami reggelit és felöltözök tini halandóhoz illő ruhákba,majd elindulok az iskolába,de ahogy kilépek az ajtón akadályba ütközök.

-Beszélnünk kell.-mondja komolyan Peggy

-Ugyan miről?-kilépek az ajtón és bezárom azt,a kulcsot zsebembe csúsztatom-Mi olyan fontos,hogy már kora reggel elém jössz?

-Találtam valamit ami számodra érdekes lehet.

-Igen?-nézek rá kíváncsian-Mit?

Felcsapja táskáját és kivesz belőle egy fekete vastag,bőrkötetes könyvet melynek láttán elkerekedika szemem.

-Libro fatis...-suttogom magam elé és a könyv felé nyúlok,de az megégeti az ujjam.Fájadlamban felszisszenek és elhúzom a kezem,igen,ez az...-de hogyan?

-Tudtam,hogy ismered.A könyvtárban találtam.

-Mi?A suliban?

-Ennek köze van valamihez igaz?Valami nagyhoz?

Kezem ökölbe szorúl és bólintok

-Meg kell tőle szabadulnod.Nem érdekel hogyan,de szabadulj meg tőle.Ne tudják meg,hogy valaha is nálad volt.Vidd vissza és rejtsétek el a polcok között,soha ne kerüljön ez elő,különben...

-K-különben?-néz rám,kezei remegnek és arca holt sápadtá válik

-A világoknak vége.

20.rész

Halk,homályos hangok.Nem értem mit mondanak,mit suttognak,de annyira ismerősek és oly távoliak.Mintha egy másik bolygóról szólítgatnának."Hé..."
Egyre jobban kiveszem a szavakat,hívnak...de ki és honnan?A hang egy...egy...
-Ébredj!-üvölt a fülembe egy mély és rekedt hang-Itt az ideje magadhoz térned!Nehogy nekem az első megpróbáltatás végén ne kelj fel te barom!
Szemeim kipattannak ahogy a jeges,hideg víz hozzáér bőrömhöz.Köhögve és vacogva felülök,kezemet szám elé kapom és a mellettem lévő hatalmas punkra nézek.Már...már itthon vagyok?
-Végre!-sóhajt és leül a székbe,látszik,hogy kisé megrémült,de mitől?-Basszus,kiidegeltél.Viszont eléggé hamar rájöttél a dolgokra-tapsol, eléggé gúnyosan
-Élek?
-Neeeeeem,dehogy!-forgatja szemeit-Véletlen se élsz,sőt soha nem is léteztél.Te csak a képzeletem szüleménye vagy...
Sóhajtok egy halkat és elmoslyodok.Legalább ő se változott.Mennyi ideig nem lehettem magamnál?Nekem csak alig pár napnak tűnt...
-Menj,intézd el magad.Van fél órád és kezdjük.-feláll
-Intézzem el magam?-pislogok és körbenézek.Álljunk meg egy pillanatra...-Hol vagyok?
-A kiképző terepen.Ez a hely a kiválasztottak épült.Üdv a csapatban,bla bla bla...menj zuhanyozz,öltözz át,borotválkozz,kergess pockot meg amit akarsz.30 perc múlva legyél kint.Ha egy percet is késel megbánod.
Kimegy én pedig nagy pislogások között követem,de mire kilesek az ajtón ő neki már nyomát se találom.Remek...sóhajtok és elindulok új ismeretlen utamon.


Olyanok akár az árnyékok...amberi formályuk van,a fényben állnak és érzem,hogy törékeny,kifeszített apró testemet figyelik.Az alakok küzül egyedül a magas punkot ismerem fel.Mindannyian hatalmasak,válluk széles,de néhány vékonyabb valamelyik pedig majdhogynem izomkolosszus.Nem tudok mozogni,de nem rémít meg a tehetetlenség.Az elmult időben megtanultam bízni az ismeretlenben,de talán az,hogy ő is köztük áll.Ha ő olyan nyugodtan és csendben áll tudom,hogy nem eshet bajom.Nem értem honnan,de érzem.
-Úgy érzed készen állsz?-kérdezi a félkör közepén álló alak.Teste olyan akár a csillagos,fekete égbolt,csak a körvonalait és vékony ajkait tudom kiemelni a sötétségből.Johnny-nál némileg alacsonyabb és vékonyabb,mégis egyikhez se fogható energiát sugároz teste amitől kicsit megremegek.Karjait összefonja maga előtt nem türelmetlen,hallatszik mély hangján,hogy képes akár újra és újra megismételni az elmúlt időszak próbáit,akár személyesen edzve engem.
-Igen.-válaszolom vékony,gyermeki hangomon-Készen állok visszatérni.
-A képzés ezen része immáron befejeződött hát,bár utad még folytatódni fog.
-Mi mindig figyelni fogunk.-szólal meg egy kellemes női hang-De komolyabb segítséget nem tudunk nyújtani.
-A saját lábadra kell támaszkodnod.Ha nem vagy képes megállni rajtad a világnak vége.
-Milliók élete van a kezedben.Megannyi sors dől el az elkövetkezendő időkben.Biztos vagy benne,hogy kész vagy rá?-kérdezgeti egy másik férfi hang.Hatalmas és izmos karjait csípőre rakja,kezei mint két hatalmas lapát,egy felnőtt férfi fejét fél kézzel szét tudná roppantani,ebben biztos vagyok.Bólintok.Bízok magamban.Még mindig nem értem mi is az a hatalmas fenyegetés ami a világot fenyegeti,ahogy azt sem tudom,hogy melyiket,de,ha nekem kell megvédenem minden egyes életet ám legyen.Tudom,hogy nem véletlen engem választottak ki.Tudom,hogy ezek a személyek előttem talán még hatalmasabbak is mint Lucifer és Ő.
-Ám legyen.-kilép helyéről felém és vékony,mégis férfias kezét homlokomra teszi-Erős vagy,de csak testileg.Az elkövetkezendő időkben lelkileg is erősödnöd kell,de,hogy melyik irányba azt majd neked kell kiderítened.A munkád csak most fog kezdődni.Ranmaru Amoris.
Érzem ahogy a hangsúlyt új nevemre fekteti,szemeim tágra nyílnak a felismerésen.Igen,mostantól már nem vagyok az aki voltam.El kell dobnom romlott,régi énem ami talán nem is én voltam.
-Újjá születek.-suttogom és érzem ahogyan a selymes kéz melegedni és nehezedni kezd homlokomon,ujjait széttárja és körbefonja egész arcom.

Lihegve ülök fel az ágyon,izzadok,testem szinte izzik.Végig nézek magamon.Szörnyen lesoványodtam,bordáim kilátszanak és bőrőm még az eddigieknél is sápadtabb.Körbenézek,ez az én apró lakásom és az én apró szobám aminek egyik sarkában a kis megtépázott macska békésen szuszog.Mégis mennyi ideig lehettem eszméletlen?Vajon minden igaz volt vagy csak egy mély álomba zuhantam?Kinézek az ablakon,a lámpa fényében aranyló falevél tenger mosolyog rám.Szinte hullámzik ahogyan a szél fújja a szobában szokatlanul meleg van.Kezemet az ágy végénél álló radiátorra teszem,forró.Ki indította be?Biztosan Johnny...
Felállok és elgyengült,botladozó léptekkel megindulok a fürdőszoba felé.Felkapcsolom a villany és a tükörhöz megyek.Arcom beesett és elvékonyodott,szemeim táskásak és egy kisebb szakállat is növesztettem,előveszem a borotva habot és a pengét.

Az iskolába belépve mindenhol halálra vált twekintetek követnek.Jópáran összesúgnak,több lány szeme felragyog,nekem pedig ismét megcsapja orrom a parfümök és dezodorok áradata.Miért kell mindenkinek agyon fújnia magát mindenféle pacsulival?!Kicsit legyezgetek arcom előtt fintorogva mint aki citromba-lócitromba-harapott,majd miután valamennyire megszoktam a szag orgiát elindulok.Kezeimet fekete kabátom zsebébe mélyesztve megyek végig a hosszú folyosón.Van pár új arc és jópár új aura.Mindegyik más és más.Egy ideig nem is figyeltem meg,de valójában rengeteg olyan embernek van szürke,visszahúzódó aurája akik egyébként folyton sipítozva röhögcsélnek.Ilyen az előttem elhaladó szőke lány is aki olyan hatást ad két barátnőjével mint akik most léptek ki egy csöpögős divatmagazin főcimlapjáról.Hiába adod magad Amber én átlátok a szitán.Elmosolyodok és tőlem el nem várható kedvességgel rájuk köszönök,természetesen a reakció nem marad el.Mint akik szellemet láttak megkövülnek és elkerekedett szemekkel,tátvamaradt rúzsos ajkakkal és a szivárvány színeiben tündöklő kezeiket szívükhöz kapják.Mi van a mai halandókkal?Eltűnök pár hónapra és máris ilyen arcokat kapok válaszul?Szekrényemhez lépek és beütöm a kombinációt,mikor kinyitom a fémajtót ismét milliónyi levél hullik ki,sóhajtok.Ez se változott.
-Hé!-csap hátba egy vékony kéz-Hol a fenébe voltál?
Peggy-még mindig-szokásához hűen az arcomba nyomja a mikrofont,elmosolyodok.
-Nocsak.Megjött az újságírók gyöngye.Most mit akarsz?-elveszem a kezéből a szerkezetet és kicsit megpaskolom a tetejét-Egy-kettő,egy-kettő.Itt Föld,itt Föld.Megérkeztünk a kukacoskodás földjére a következő megálló az idegbaj zóna,kérjük kössék be öveiket,mert ehhez acél idegek kellenek.
Kikapja az ujjaim közül és morogva kiölti rám a nyelvét,elnevetem magam.
-Már azt hittem normális lettél.
Felvonom szemöldököm,biztos nekem kéne ezt mondanod?
-Most mit akarsz?Azon kívűl,hogy az időmet húzni.
-A suli sztárja eltűnt,majd hirtelen hónapokkal később újra megjelenik.Mi ez,ha nem címlap story?
-Már azt hittem aggódtál értem.
Elneveti magát és gyöngéden mellkasomra csap.
-Én?Érted?Ugyan,csak az újság miatt kerestelek.-elnéz,jól látom,hogy elpirult?
-Értem.
Kiveszem a könyveim és elindulok a tanterem felé,hallom ahogy Nathaniel a nevemet kiabálja én pedig szó nélkül a kezébe nyomok egy papírhalmazt igazolások gyanánt és elsétálok mellette.Besétálok a tanterembe és leülök egy hátsó padba.A körülöttem lévők felemelik fejüket telefonjuk felől és engem kezdenek el bámulni,talán nekem is kéne egy ilyen szerkentyű?Az emberek elkezdenek suttogni és motyogni,de mindez abbamarad amikor igen feltűnő jelenségként belibben egy hosszú,vörös hajú lány rózsaszín ruhában,szinte ugrándozva.Kedvesen köszön mindenkinek,az osztályban ülő ffiúk elpirulnak én pedig értetlenül pislogok.Még egy új lány?Természetesen szinte azonnal kiszúr,majd pár másodpercnyi bámulás után barátnőihez sétál furcsán ingatva csípőjét és csicseregni kezd velük,de közben többször is rám sandít fél szemmel.Vállat vonok és unott arccal elkezdek a padra firkálgatni,egészen becsöngetésig.
Az óra unalmasan zajlik le,majdnem el is alszok rajta.Furcsamód mikor felhívtam Arthur anyját nem kérdezősködött,csak annyit mondott,hogy a megszokott időben menjek a fiáért a megszokott bérért cserébe.Az a gyerek így bele gondolva kicsit furcsa,de ezt szerintem tulajdoníthatom annak,hogy el van hanyagolva.Biztos azért ilyen.Ahogy kicsöngetnek és a tanár kimegy én is felállok,hogy leugorjak a büfébe egy üditőért,de ahogy kilépek az ajtón egy sejmes kéz elkapja karomat.Lenézek magam mellé és az új lány áll mellettem kipirult,mosolygós arccal.
-Szia,Jasmin vagyok.Te?-kérdezi vidáman,nagyokat pislogva hatalmas szürke szemeivel
-Ranmaru.
-Áh,te vagy az a rác akiről annyi újságcikk szólt?Hova tűntél,sokat kerestelek,hogy megsimerhesselek.
-Edzésen voltam.
-Igen?Mit sportolsz?-elmosolyodok,ha tudnád...
-Különleges harcművészeti forma,még az ősi időkből származik.
-Izgisen hangzik!Akarsz róla többet mesélni?Esteleg...egy shake mellett a közeli kávézóban?-lábujjhegyre áll és rám támaszkodik,hogy ne essen el.Szemeit mereszti rám,szinte könyörgően akár egy elárvult kis kutya.
-Persze,mikor?
Mosolygok,de hirtelen hatalmas csattanásra leszek figyelmes.A hang irányába nézünk mind a ketten.
Peggy gyorsan összerámolja elejtett dolgait és magasba húzott orral elballag előttünk.Biztos a reggeli miatt rágott be...

19.rész

Ettől a helytől a hideg ráz...szó szerint.
Furcsa zajok az erdő mélyéről,gonosz aurák,mindent beleng a halál bűze és úgy érzem,mintha figyelnének.A sötétségből olyan erők szivárognak felém amik szinte folytogatnak.Úgy érzem magam mint egy gyermek aki szentül hiszi,hogy a mumus a szekrényben vigyorog rá és csak arra vr,hogy behunyja a szemét és lecsaphasson rá.Behunyom szemeit és így az energiákat erősebben érzem.Érzem ahogy csontos kéz formájában megelevenedik és halkan recsegő ujjait nyakam köré fonja és egyre erősebben szorítja.Megrémülök és levegő után kapok,de egy lágy,kedves gyermeki hang suttok az elmém mélyéről,halk dalt dúdol...
"Elrejtve a tébolyodott békés csenddel,a fekete bölcső túl sok bizalommal billeg
"Ha...ez a vég...kérlek mond el nekem..." az értelmetlen válasz lila szemeidben rejlik
Mint az ezüst rózsa lágy törése kezeim között
Ha szándékosan elfelejtjük a sors kegyetlen fájdalmát,akkor szándékosan lecsapollak anélkül,hogy észrevenném ez mennyire halálos"
-Ez a sötétség egy végtelen ciklusban...-sóhajtok halkan,igen,ezt a dalt még anyámtól hallottam esténként.Nem nekem énekelte,valójában nem is tudom,hogy kinek,de amikor ezt a dalt hallottam rettentően elszomorodtam...ahogy most is.
Felnyitom könnyes szemeim és veszek egy fájdalmas,mély lélegzetet.Szürkére nézek aki szédelegve,ingatagon ácsorog mellettem,pupillája a négyszeresére nőtt,olyan,mint valami drogos aki hosszú idő után most kapott előszőr szert és teste nem képes feldolgozni az anyagot.Elméje próbál szabadulni,jobb befolyásra ítélni a testet és segíteni,de azt a csöpp részt is elnyomja az a gonosz érzés ami egyszerre oly csodálatos...édes,akár egy csepp vér...
Szemeim tágra nyílnak,most...most érzem életemben előszőr,hogy éhezek,vágyakozok valami iránt...
A hideg végigjárja testem,érzem ahogyan szemfogaim éleződnek és tiszta tudatom felválja a puszta ösztön.Ölni akarok.Nem érdekel mit és hogya,csak azt akarom,hogy éles és hatalmas agyaraimat belevághassam valami élő húsába.Valaminálam nagyobba,hogy érezze én vagyok az erősebb.Győzni,harcolni és végezni.Szét akarom cincálni,azt akarom aki azokkal az ember-állatokkal is végzett.A győzelem édes,kesernyés és szinte mérgező ízét akarom érezni.Nem erdekel hogyan,nem érdekel hány tetemet kell magam mögött hagynom,míg az igazi gyilkoló vágyam előkerűl és mire eljutok addig a hatalmas és gonosz lényig.Megakarom ölni...
Meleg,kedves kezet érzek vállamra nehezedni és fülembe halk,érthetelen szavakat suttog,majd a kéz és a száj eltűnik és ott maradok,kijózanodva és magamtól megrettenve,reszketve.Arcomat kezeimbe temetem és levegő után kapkodok.Az előbbi érzéseket valóban én éreztem,valóban én voltam,vagy csak az erdő próbál befolyásolni...talán az a valami se gonosz,csak az erdő az uralma alá vonta...lehet...
Furcsa,kábító illatot érzek meg,érzem ahogy szédelegni kezdek és térdre rogyok,elfekszek a hideg földön és akár egy elesett katona hagyom,hogy a sötétség ellepje meztelen testem.

-Ki a következő?-nézek unottam az előttem ácsorgó démonrabszolga szemébe,mire ő elfordízja tekintetét.Jól tudja,hogy nem nézhet az ura szemébe,mert szintekkel alatta van.Veszek egy mély levegőt és elmosolyodok.-Mondtam,amikor apám nincs itt nyugodtan a szemembe nézhetsz.Tudod jól,hogy eleve utálom az efajta dolgokat.
-Tu-tudom...-sóhajt-csak...annyira furcsa...az úrfi annyira más mint az édesapja vagy a fivére...mintha...mintha az úrfinak lenne szíve...-néz rám nagy méregzöld szemeivel.Szürke,ragyás bőréből szinte ömlik a genny
-Ostobaság.Ha ilyen baromságokat fecsegsz azért foglak megbűntetni,nem pedig holmi szabályok miatt.Az efféle téves gondolatokat inkább tartsd magadban,vagy elintézem,hogy halálod után is itt maradj örökre.
Rohamosan rázni kezdi a fejét és remeg a félelemtől.Igen,néha kell egy kis hatást gyakorolni rájuk...méghogy nekem szívem?Ch,ostobaság!

Lassan felnyitom a szemeim és egy gonosz tekintettel találom magam szembe.A hirtelen sokktól felpattanok és a hirtelen jött ugrástól megszédülök és elesek.Gyorsan az előttem morgó lényre nézek.Hatalmas szájából ömlik a nyál,fogain húscafatok lógnak.Első ránézésre valami oroszlánszerű lény lehet,hatalmas,csapzott farokkal.Vörös bundáján alvadt vér csillog,szemeiből árad a gyűlölet és már tudom,hogy ki ölte meg azokat a lényeket a sivatagban...
Szürke egy fa tövében liheg,megtámadta,megsebesült és vérzik.Talán haldoklik is.Felpattanok és eszeveszett üvöltéssel az állatnak vetem magam,de az hatalmas,karmos mancsával rám csap én pedig egy fának repülök,de a fájdalom egyedül hasamat éri,hátam nem.Felnyitom összeszorított szemeim,én...én átrepültem a fán?Pislogok egy sort és a fa mögül kilesek a hatalmas állatra.Nem...nem támad rám?Ez mi?!Veszek egy mély levegőt és nyelek egy hatalmasat.Talán nem is egy másik bolygón vagyok...nem...én...én most is...
Megindulok az állatfelé erős,bizalommal teli léptekkel.
-Hé.Engem akarsz.Igaz?-nézek mélyen macskaszemeibe-Ha akarsz gyere!
Az állat üvölt egy hatalmasat,de nem mozdul,egyre közeledek felé,érzem ahogyan testem elönti az energia és az önbizalom.Minden lépésemmel,minden pillantásommal egyre erősebbé válok.
-Tudom mi vagy már.Tudom mi is szürke.Tudom mi ez a hely!-egyre erősebben csapom oda a lábam a földnek.A lény pislog párat,hátrálni kezd.-Ez nem egy másik dimenzió,se bolygó.Ez itt csak az én elmém műve.Tudom már mi vagy.Tudom miért vagy olyan nagy és vad.Te vagy az a részem ami eddig táplálékot kapott.Te vagy minden félelmem,haragom,bánatom...te vagy az az ördögi ösztön ami miatt ez az erdő,ez a hatalmas puszta sötétség létezik.Te vagy ennek a helynek az ura,de most már itt az ideje,hogy ez a részt megcsapoljam.-behunyom szemeim.Fülemben hallom a fűrészelés hangját,a fák dölését.Tovább közeledek a lény felé-Te vagy a démoni elemi ösztönöm.Rájöttem mindenre.Te vagy a legrosszabb oldalam!De most...most már itt az ideje,hogy a másik részem éltessem-kinyitom a szemeim,az oroszlánszerű dolog egyre kisebb lesz,elmosolyodok-Itt az ideje új életet kezdenem.Nem tudom,hogy a vámpír részem hogyan lehet ennyire...ennyire emberi,de eljött az ideje a változásnak.Igen,lefogom igázni a fivérem.Igen,bosszút állok anyámért,de nem,nem hagyom,hogy újra elvesszen a lelkem.Mostantól se az erdő,se te nem kapsz eledelt.A sivatagot beültetem virággal.Végre igazán élni fogok!
Leguggolok a már törpe mértű oroszlánhoz és egy pöccintéssel eltűntetem magam elől,az erső eltűnik és engem magába nyel a sötétség.Az utolsó amit hallok az Szürke vidám cincogása,ami szinte egy gyermek öröm ujjongásához hasonlít.Igen,így válik a fiúból férfi.Mosolyogva behunyom szemeim és a sötétséget megtöri a szeretetteljes,forró napsütés és mindent eláraszt a csokoládé utánozhatatlan,édes íze...
Annak a csokoládénak az íze amit az egyik lánytól kaptam még az iskolában és akinek a személyazonosságát igazán megszeretném most már tudni...
...hogy megköszönhessem...